Nem is tudom, mi a legnagyobb öröm: maga a tevékenység, vagy az-e, amikor a kolléganőm mutatja, hogy a sebes, száraz, fájó bőrét meggyógyította a kecsketej szappanom - miután nem hatott a több ezer forintos krém, vagy kolléganők, akiknek szenvedélyévé vált az új szappanok kipróbálása; esetleg az, amikor az unokám az esti fürdőzéshez kiválasztja a hangulatához éppen illő szappant vagy fürdőbombát (ma egy kicsit túlpörögtem mami, a citromfű majd megnyugtat), vagy talán az, hogy évek óta nem vásárolok mosószert, mosogatószert, tusfürdőt, habfürdőt; vagy amikor az eldugult mosogatónál nem vált be a sósav, a csőgörény, és kínomban beletöltöttem fél pohár sót, fél pohár szódabikarbónát, majd fél pohár ecetet, amitől felhabzott, mint az istennyila, az egész szuttyogott, szörcsögött, és a végén, miután egy fazék zubogva forró vizet is utánaküldtem, szabadon lefolyott végre, és azóta is jó?
Korábban nem tudtam, hogy van hidegen és melegen készült szappan, nemezelt szappan, ami úgy működik, mint egy szivacs, habszappan, ami úszik a vizen, és a gyerekeknek könnyű megfogni, mert nem merül el, zselészappan, ami nyáron hűsít, kecsketej szappan, ami meggyógyítja a bőrt az ekcémástól a pikkelysömörösig - és akkor még a sütiszappanokról meg az átlátszókról nem is beszéltem.
Ráadásul a fürdősókhoz, habfürdőkhöz kémiai és gyógynövényismeretekre is szükség van, nem is szólva a nemezelésről és csomagolásról, habok készítéséről - megannyi izgalmas, meghódítandó terület.
Szóval, kell mindenkinek valami hobby, ami feldobja, amitől kereknek érzi a világot. Nekem ez a szappanozás.
