2011. április 12., kedd

Szappantörténelem: Magyarország, falvak

Szappant a népi gyakorlatban a 20. századig csak elvétve használtak, mivel az általuk készített vászonneműt lúgozással tisztították.  A falusi szappankészítés ezért az Alföld, a Tiszántúl és a Duna-Tisza közére volt jellemző: az Alföld sziksójára alapozták munkájukat a kecskeméti, szegedi szappanöntők.
A módosabb gazdaságok pedig nem bajlódtak a szappanfőzéssel, inkább megvették azt. Az első világháború azonban rászorította őket is, hogy házilag készítsék a szappant. Ekkorra - ahogyan a házi szövésű vászonneműt kiszorították a ruhaipar termékei - a szegényebb gazdaságokban már főztek szappant, ezzel mostak és tisztálkodtak is egyben.
Moldvában a csángó magyarok még a 20. század közepén is fahamuból készült lúggal tisztították az általuk szőtt vászonruhát. Ennek menete az volt, hogy a szennyes ruhát este beáztatták hideg vízbe, majd másnap reggel tették a lúgzót, megfőzték a szapulót. :-)
Vagyis: egy fából készített edénybe tették a már megáztatott ruhát, letakarták egy lepedővel, és erre szitálták rá a kemencéből gyűjtött hamut. Jellemzően bükkfahamut, de a legerősebb lúgot kukoricaszár, -csutka hamu adta. Erre a hamura öntöttek első alkalommal csak langyosra melegített vizet, ami keresztülfolyt a hamun, lúggá vált, és kioldotta a ruhából a zsíros szennyet, majd alul kicsorgott a lúgzócseberből. Ezt összegyűjtötték, felforralták, és újra ráöntötték a ruhákra szennyeződéstől függően többször is, 3-4 alkalommal, majd rajtahagyták a lúgot a ruhán 3 órán, vagy egy éjszakán át. Ezt reggel kivitték a folyóvízre, és ott mosószéken, mosóköveken kiverték a lúgot belőle mosófával. Természetesen, a finomabb ruhaneműket csak kirázták. Végül kitették a fűre száradni, ha a nap is sütött, akkor a fehér ruhákat fehéredni. Rendesen tehát 2 napig tartott a mosás. Egy rend ruhát egy hétig viseltek, a kétheti-havi mosáshoz elég szép mennyiség gyűlt össze a családtagoktól.
A szappanhasználat elterjedését itt is a régi vászonneműk elhagyása, és a szóda könnyű beszerezhetősége segítette.
(Halász Péter: „ A Honcsánt szappan” Házi szappanfőzés a moldvai magyaroknál - nyomán)

Férjem nagyszülei még főztek szappant, akkora mennyiséget, hogy elég legyen egy évig is. A padláson tárolták. Aztán jött a gyári olcsó szappan, és nem érte meg ezzel bajlódni.
Mai napság a gyáripar már annyi egészségre ártalmas adalékanyagot tesz a szappantermékekbe, hogy érdemes ismét megpróbálkozni a házi szappankészítéssel: ennek összetevőit a saját bőrtípusunk igényeinek megfelelően állítva össze - igazán személyes és szép használati tárgyat alkothatunk. Én is ezért vágtam bele, azóta a család minden tagja a számára legmegfelelőbb szappant használja - nagy megelégedéssel.

2011. március 23., szerda

Szappantörténelem: Magyarország, városok

1831-ben Hutter József indította be az első szappanüzemet. Ehhez csatlakoztak az 1900-as évek elején a Schicht testvérek. A kiegyezés évében, 1867-ben nyitott gyárat Klein Jakab és Grünwald Sámuel, Pécsett pedig Schützer pipereszappant kezdett gyártani. Persze, ebben az időben is a francia cégek készítették a legfinomabb parfümszappanokat: Violet, Roger Gallet. Az Ausztriával közös vámhatárok nem kedveztek a magyar szappan értékesítésének, a kettős vám miatt az osztrák szappanok árelőnyt élveztek Magyarországon: Kielhauser, Schicht-testvérek, Calderara, Bankmann. A magyarok megpróbálták bojkottálni ezeket több-kevesebb sikerrel, még versek is születtek e cél érdekében, mint például ez is:

„Négyszáz éve nem kapott mást, 
Csak szennyest és piszkolódást 
Az osztráktól a magyar. 
Mégis most csúfolkodásul 
Nálunk osztrák szappant árul… 
De jó bolond a magyar. 

Nyisd ki már a szemed végre, 
Ne légy bolond, ne menj lépre, 
Magyar asszony, magyar lány! 
S becsületből, okosságból, 
Magyar kézből, magyar gyárból 
Vásárolj csak ezután. 

Magyar hölgyek, magyar lányok, 
Rózsásabb lesz az orcátok, 
Ha meleg szívvel, okos fővel, 
Csak a magyart pártoljátok. 
Jó honleányok legyetek, 
DMKE szappant vegyetek.”

De nyilvánvaló, hogy kevesebben engedhették meg maguknak, hogy a drágább magyar szappant részesítsék előnyben. 
Szappanfajták szerint használtak mosó- és pipereszappant is, ami pedig az illatokat illeti, legkedveltebbek a levendula, orgona, rózsa, ibolya, mandula voltak. De már szappanmárkák szerint is csoportosíthatunk: Hutter szarvas, liliomtej, kókusz, mandula szappanja, Lohse liliomtej szappanjai, Roger Gallet világhírű luxus szappanjai, mint a Piver Pompeia vagy a Safranola - ez utóbbiak ára is az egeket verdeste: 2 korona 40 krajcárért adták, amikor a rendes polgári családok 20-30 fillért adtak 1-1 szappanért, de a 60-80 filléres 3 darabos csomag már a minőséget képviselte. Ebben a kategóriában népszerű volt a Berger-féle szappan, Leyer Árnika szappanja, Czerny Balsamin, vagy Fritsch napraforgó, Kielhauser glicerin szappanjai. A tisztálkodási szokások még nem mérhetők a maihoz: egy átlagos polgári családnak egy szappan 3 hónapig is eltartott, de az 1900-as évektől a szappanvásárlás fellendülő tendenciát mutat.

2011. március 16., szerda

Kevert szappan az előző 3-ból

Kókusztejes - kakaós - alma szappan rétegekből tevődik össze ez a csíkos szappan.
Mindhárom illata, ápoló hatása érvényesül: nyugtat, véd, táplál. Ez egy igazán jól sikerült keverék lett!

Alma szappan

Alma szappan! Mmmmm, de finom! 
Zöld alma darabokkal, sok olíva és napraforgó olajjal, forrásvízzel, alma illóolajjal. Az almadarabok leradírozzák az elhalt hámsejteket, ez sima, bársonyos bőrt eredményez. A gyümölcs antioxidáns-tartalma miatt napvédő, fertőtlenítő hatású. A, B-komplex és C-vitaminok találhatók benne, no meg vas, kálium foszfor, magnézium, kalcium alkotja - üde, feszesebb, simább lesz a bőrünk tőle.

2011. március 14., hétfő

Szappantörténelem: Magyarország, kezdetek

A szappanhasználat Magyarországon - a fűszerhez hasonlóan - elsőként az urak kedvtelése volt. Még a 18. században is vagyonokat fizettek érte: peres jegyzőkönyvek szólnak szappanlopásokról, ez is bizonyítja borsos árát. Akkoriban faggyú és hamuzsír szükségeltetett a szappankészítéshez.
A magyar vegyipar elsőként jelentkező ága a hamuzsír gyártása volt, mely az ipari méreteket a 18. század közepére érte el, és a 19. század első harmadáig töretlenül ívelt felfelé. Ennyi ideig tartott a fahamu előállításához szükséges négymillió katasztrális hold erdő kipusztítása. Ezután Erdély is beszállt az erdőségeivel. A több tízezer mázsányi hamuzsírt főleg Ausztriába szállították, mert olyan nagy nyugat-európai kereslet mutatkozott  az olcsó, de kitűnő minőségű - fehér, finom szemcsés - magyar áru iránt (nem mellékesen szólva addigra a nyugat-európai erdőségeknek már nyomuk se volt). A hamuzsírt persze nem csupán szappangyártáshoz használták fel, hanem textilfehérítéshez és üveggyártáshoz is. Azt tartották, hogy az angol üveg a magyar hamuzsírnak köszönheti átlátszó tisztaságát.

A tisztaság fokmérője a szappankészítés és -fogyasztás mennyisége. A szappankészítést háziiparként űzték a középkortól nagyvárosainkban. Azért jellegzetes városi ipar, mert legfontosabb alapanyagait - a faggyút és zsiradékot csak a városi mészárosoknál lehetett beszerezni nagyobb tételben. Legrégibb és legpatinásabb szappanfőző központjaink hosszú ideig Debrecen és Sopron voltak. Ők uralták a 19. század elejéig egyedül a magyar piacot, sőt, a debreceni mesterek a Felvidékre és Erdélybe is szállítottak, készítményeik pedig vetekedtek a világhírű párizsi és velencei olíva szappanokéval.

Debreceni szappanos mester, 1676, a debreceni szappanos céh privilégium leveléből


A 19. század közepén aztán őket is utolérte a tömeggyártás: a gyáripar elterjedésével háttérbe szorultak.

Kakaószappan

Kakaóvajjal, olívaolajjal, kókuszvajjal készült szappanok, kakaópor a színezéke, csokoládé az illata, forrásvízzel  készítve.
Bőrnyugtató, azt bársonyossá tevő, illata miatt is hangulatjavító hatású. 
Vigyázat! Csak szagolni! Nem kóstolni!

2011. március 13., vasárnap

Kókuszos-tejes szappan szív

A menyem imádja a kókusz illatát, és mivel ő is érzékeny bőrrel van megáldva, számára is a házi tejes szappan a legjobb bőrápoló. Elkészültem a legújabb változattal: kókusztej, házi tej, kókusz reszelék és kókusz illóolaj található benne. Hidegen sajtolt kókuszvaj, olíva olaj és napraforgó olaj elszappanosításával született, így aztán csodát tesz a bőrrel: kisimítja, feszessé varázsolja - vagyis a középkorúaknak is ideális; bőrtápláló, fertőtlenítő - a férfiak borotválkozásához kitűnő; hidratáló, napvédő, és már csak az illata miatt is frissítő, kiegyensúlyozó hatással bír. Még egy pár hét pihentetés, és mmm....! :-)

Miért szappanopera?

A rádiózással együtt a sorozatok is az 1920-as években terjedtek el robbanásszerűen. A chicago-i állomás vezetője találta ki, hogy támogatót szerez a sorozatának: egy tejtermék gyár kapva kapott a lehetőségen, így született meg a modern sorozat-szponzoráció!
És hogy miért szappanopera, és nem tejopera? A rádió-sorozatok fő hallgatósága a nők közül került ki, ezért erre az új reklámozási formára lecsapott a Procter & Gamble, és az Oxydol szappanját kezdte el egyre több sorozat szponzorációjával reklámozni. Persze mi történt?
Az összes szappangyár azonnal lecsapott erre az új lehetőségre! A többiek vakok voltak: az orruk előtt volt egy új médium, egy új módszer, amivel elérhették volna a célközönségüket - de csak a szappangyárak éltek vele. 
"Szappant készíteni bármelyik bolond tud - de hogy el is add, na ahhoz már lángész kell!" - James Gamble (a Procter & Gamble alapítója)

(A markeringkommando.hu nyomán)

2011. március 10., csütörtök

Szappantörténelem: 3. Újkor

Az újkor, mely 1640-től indul, a polgári forradalmak mellett az ipari forradalom időszaka is. 
A XVIII. század közepén, az ipari forradalom idején már általánosan elterjedt a szappan készítése. 
A hamuzsír, vagy másik régi nevén szalajka, olyan sóanyag, amelynek leglényegesebb alkotóeleme a kálium-karbonát (K2CO3). Hagyományosan a fahamu lúgjából állították elő. Erre utal a hamuzsír elnevezés, amit onnan kaphatott, hogy lúgos tulajdonsága miatt a bőrt síkossá teszi. A hamuzsír kezdettől nélkülözhetetlen vegyi anyaga az üzemi szappangyártásnak, az üveggyártásnak, a vászonfehérítésnek, a bőrcserzésnek és a salétromfőzésnek. Mindennek aztán az lett a következménye, hogy a fa kifogyóban volt Európa-szerte.
A hamuzsírhoz tehát fahamura volt szükség: az 1746-os évben csak Magyarországról 36.865 mázsa hamuzsírt exportáltak, amihez kb. 20 millió köbméter fát kellett elégetni! 
Ennek alternatívája pl. Skócia, ahol már 1690-től tengeri alga hamujából vonták ki a szódát.
A 19. században terjedt el jobban a növényolajból készült szappan.
Nagyüzemi gyártása William H. Lever nevéhez fűződik. Nemcsak kellemesebb illatú és jobban habzik, mint a faggyúszappan, hanem olcsóbb is, különösen ha melléktermékét, a glicerint nem hagyják benne, hanem só hozzáadásával kicsapatják belőle. A glicerin a robbanóanyagok gyártásának fontos alapanyaga. Az élelmes Mr. Lever néhány év alatt milliomos lett találmánya segítségével.
Fritz Henkel pedig a mosószódát keverte vízüveggel - ő a mosópor atyja. 
A nagyüzemi szappanfőzés csupa ismerősen csengő névhez köthető: William Colgate 1806-ban alapította szappan- és gyertyafőző üzemét New Yorkban, ami száz évvel később már 3000 különböző szappant és parfümöt forgalmazott. Caleb Johnson szappangyára 1898-ban kifejlesztette a pálmát és olajat tartalmazó újítását. Bizony, így született a palmolive, ami annyira közkedvelt lett, hogy a cég 1917-ben felvette a Palmolive nevet.


Szappantörténelem: 2. Középkor

A középkorban először az arabok kevertek a lúghoz főzés közben zsírt.
A lúg és zsír összefőzése során olyan nagyméretű molekulák keletkeznek az előálló anyagban – a szappanban –, amelyek jól hozzá tudnak tapadni a szennyeződéshez és mintegy letépik azt az anyagról.
A szappan még a Bibliában is szerepel, bár a keresztény egyház inkább a lélek szépítését, mint a test ápolását helyezte középpontba. Ma már a kettő egységet alkot.
800 tájra általánosan elterjedt a szappanfőzés. Faggyút és hamuzsírt főztek össze nagy üstökben.
A kenőszappant pedig a 12. század óta ismerik. 
 A faggyúból főzött szappanok egyáltalán nem voltak kellemes illatúak, mégis, a különböző járványokkal sokszor fertőzött Európában nagyobb esélyük volt a túlélésre a magukat és környezetüket tisztán tartóknak. 
A kemény toalett szappan az előző szappanok finomított változata, és ezt is az arabok találták fel: olívaolajból és fahamu lúgjából készítették. Ez a szíriai Aleppóban gyártott (aleppói, más néven kasztíliai vagy marseille-i) olívaszappan. Aleppo a levantei régió fővárosa volt, és a keresztes hadjáratokban jutott nagy szerephez. E hadjáratok egyik "hozadéka" az aleppoi szappan, melyet illatosítottak is. De ezt az import luxuscikket csak a jómódúak tudták megvásárolni. 

Habszappan

Habszappan!
Teljesen odavagyok érte!
Amíg nem jártam Creativiky oldalán, addig a létezéséről se tudtam. 
Ez egy hideg eljárással készített szappan: hidegek a benne lévő olajok, és hideg a hozzáadott lúg is. Formába öntéskor hab állagú, és amint látható, gyönyörű színeket lehet adni neki. Ebben édes-nemes pirospaprika adja a piros színt, indigó adja a kéket.
A legfontosabb jellemzője pedig, hogy úszik a vízen!
Kicsúszik a szappan a kezedből, és nem merül a kád aljára, nem kell vadászni rá,  mert úszkál a víz tetején. A gyerekek imádják. Így aztán hamarosan megint készíthetek egyet. :-)


Szappantörténelem: 1. Ókor

Szappantörténelem: 1. Ókor
Ki gondolná, hogy a szappan története egészen az ókorig nyúlik vissza? Mert persze, az erősebb szennyeződéseket ősidőktől fogva először földdel tisztították le magukról az emberek, na de a szappankészítés már bonyolultabb kémiai ismereteket követel.
Babilóniai agyagváza feliratok tanúsítják, hogy már i.e. 2800-ban ismert volt a szappan előállítása.
Az egyiptomi szappanok olajból és hamuzsírból készültek, és folyékony állagúak voltak. Tisztálkodáskor a pomádéval nemcsak a testüket, de a hajukat is bekenték az emberek. Mivel ezeknek a készítményeknek kifejezetten kellemetlen szaguk volt, ezért illatosították őket, többek között rózsaszirommal.
Liebig, a nagy német vegyész szerint valamely nép kultúrájának legbiztosabb mértéke a szappanfogyasztás nagysága. Ez persze nem ilyen egyszerű.
Számos ősi kultúrát ismerünk, melyben nem használták a szappant, de ismerték a fürdést. 

római fürdőA görögök és rómaiak fürdőikben szappan helyett bizonyos földfajtákat, alkáli tartalmú anyagokat használtak, sőt, illatosították is ezeket. Egyszerű "toalett szappan" volt a babliszt. A föld bedörzsölése után annak lemosása következett, majd jöhetett az illatos olajokkal való bedörzsölés. E masszírozások eléggé munka- és időigényesek voltak, nem véletlen, hogy a fürdőkben jöttek létre a legfontosabb üzleti, politikai döntések, megegyezések. A Római Birodalomban a fürdőket mindenki kedvelte. Gazdagok és szegények, fiatalok és öregek, férfiak és nők számára egyaránt mindennapos szórakozás volt. A császárkorban ingyenesek voltak, legfeljebb a belépés került egy quadransba, amely kevesebb volt, mint egy liter bor vagy egy cipó ára. A fürdőkbe nők is beléphettek, és a modern bikinihez hasonló melltartóban és rövid alsóban fürödtek. 
És vajon a ruhát mivel mosták? Legtöbbször csak "folyóvízben", patakokban vagy folyók partján; sulykolással távolították el a ruhából a szennyeződést. Előtte szapultak. A szapulás a kenderfonalból készült ruhák mosás előtti kifőzése volt. A fűre kiteregetett ruhát aztán a nap szívta szép fehérre. Homérosz Odüsszeiájában Nauszikaá, a phaiák királylány éppen ruhát mosott társnőivel a tengerparton, amikor rátalált a hajótörött Odüsszeusz. Gudrun, a fogoly germán hercegnő viszont kényszermunka gyanánt végzi a mosást: az Északi-tenger hidegebb, mint a Földközi… 
Ám már az ókorban is tisztították a ruhát vegyszeres úton. Az úgynevezett "derítőföld" vagy "kallóföld" magába veszi a gyapjúból a zsírt, a lúgok a zsírral pedig oldható vegyületeket alkotnak. A fahamuból készült lúgot évezredekig használták ruha mosására. Ismerték a habzó anyagot tartalmazó szappangyökeret is. 

Az idősebb Plinius szerint szappant, vagyis sapot először a gallok és a germánok készítettek, de nem tisztálkodásra, hanem a hajuk szőkítésére.
Szappanról határozottabb alakban a Kr. u. II. században Galenus tesz említést "de simplicibus medicaminibus" című írásaiban.
A mai szappan elődje a 2. században vált ismertté, első biztos említése 385-ből származik. 
(Forrás: meno.ro, Néprajzi lexikon)

Mozaik szappan

Ez a mozaik szappan forrásvízzel és házi tejjel készült, kókuszvaj, olíva olaj, napraforgó olaj elszappanosításával.
A rózsaszínt a belekevert édes-nemes pirospaprika, a barnásat pedig az őrölt kávé adja. A fekete darabok csoki szappanból valók.
Illata vegyes: enyhe bergamott, levendula, kávé.
Hatása: szuper bőrtápláló, bőrpuhító, selymessé, bársonyossá teszi a bőrt azért is, mert az elhalt hámsejteket leradírozza a pirospaprika és a kávé segítségével

Milyen a jó szappan?

Azt mondják, ami jó az életben, az vagy erkölcstelen, vagy hizlal, vagy egészségtelen. 
Amikor elmerülünk a habokban, vagy megmossuk arcunkat egy illatos szappannal, eszünkbe se jut végiggondolni, milyen káros anyagokat tartalmaz, vagy az alapanyaguk megszerzéséért mit fizetett a természet: a föld, az állatok, a növények. Nem vagyok álszent, hiszen még csak a húsevésről se szoktam le, de a szappankészítésben igyekszem minimálisra csökkenteni az általam okozott kárt. 
Szappanjaimat növényi alapanyagokból, olajokból készítem forrásvíz és házi kecske- vagy tehéntej felhasználásával, általunk termesztett vagy ellenőrzött növények hozzáadásával.
Az alap szappanomban legnagyobb mennyiségben olíva olaj, kókusz vaj és a csodálatosan ápoló és habzó ricinus olaj található, a színezék természetes anyagokból áll: agyagok, zöldség-, és fűszerporok, ételfestékek.
Állati zsiradékot és pálmavajat - külön feltüntetve - csak elvétve használok, csak akkor, ha az az adott szappanfajtában nélkülözhetetlen - bármennyire is jót tesz a szappan állagának.
Az olajpálma agresszív növény: az esőerdők kiirtásával telepítik, ami hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához, és sok növény és állatfaj (orangután, tigris, elefánt) kipusztulásához vezet, és mintha ez nem lenne épp elég, a gyökere olyan anyagokat tartalmaz, ami kiöl minden más növényt és évtizedekig a talajban marad.

Milyen tehát a jó szappan? Ami jót tesz a bőrünknek, hangulatunknak, és ami nem árt másoknak sem.