Szappant a népi gyakorlatban a 20. századig csak elvétve használtak, mivel az általuk készített vászonneműt lúgozással tisztították. A falusi szappankészítés ezért az Alföld, a Tiszántúl és a Duna-Tisza közére volt jellemző: az Alföld sziksójára alapozták munkájukat a kecskeméti, szegedi szappanöntők.
A módosabb gazdaságok pedig nem bajlódtak a szappanfőzéssel, inkább megvették azt. Az első világháború azonban rászorította őket is, hogy házilag készítsék a szappant. Ekkorra - ahogyan a házi szövésű vászonneműt kiszorították a ruhaipar termékei - a szegényebb gazdaságokban már főztek szappant, ezzel mostak és tisztálkodtak is egyben.
Moldvában a csángó magyarok még a 20. század közepén is fahamuból készült lúggal tisztították az általuk szőtt vászonruhát. Ennek menete az volt, hogy a szennyes ruhát este beáztatták hideg vízbe, majd másnap reggel tették a lúgzót, megfőzték a szapulót. :-)
Vagyis: egy fából készített edénybe tették a már megáztatott ruhát, letakarták egy lepedővel, és erre szitálták rá a kemencéből gyűjtött hamut. Jellemzően bükkfahamut, de a legerősebb lúgot kukoricaszár, -csutka hamu adta. Erre a hamura öntöttek első alkalommal csak langyosra melegített vizet, ami keresztülfolyt a hamun, lúggá vált, és kioldotta a ruhából a zsíros szennyet, majd alul kicsorgott a lúgzócseberből. Ezt összegyűjtötték, felforralták, és újra ráöntötték a ruhákra szennyeződéstől függően többször is, 3-4 alkalommal, majd rajtahagyták a lúgot a ruhán 3 órán, vagy egy éjszakán át. Ezt reggel kivitték a folyóvízre, és ott mosószéken, mosóköveken kiverték a lúgot belőle mosófával. Természetesen, a finomabb ruhaneműket csak kirázták. Végül kitették a fűre száradni, ha a nap is sütött, akkor a fehér ruhákat fehéredni. Rendesen tehát 2 napig tartott a mosás. Egy rend ruhát egy hétig viseltek, a kétheti-havi mosáshoz elég szép mennyiség gyűlt össze a családtagoktól.
A szappanhasználat elterjedését itt is a régi vászonneműk elhagyása, és a szóda könnyű beszerezhetősége segítette.
(Halász Péter: „ A Honcsánt szappan” Házi szappanfőzés a moldvai magyaroknál - nyomán)
Férjem nagyszülei még főztek szappant, akkora mennyiséget, hogy elég legyen egy évig is. A padláson tárolták. Aztán jött a gyári olcsó szappan, és nem érte meg ezzel bajlódni.
Mai napság a gyáripar már annyi egészségre ártalmas adalékanyagot tesz a szappantermékekbe, hogy érdemes ismét megpróbálkozni a házi szappankészítéssel: ennek összetevőit a saját bőrtípusunk igényeinek megfelelően állítva össze - igazán személyes és szép használati tárgyat alkothatunk. Én is ezért vágtam bele, azóta a család minden tagja a számára legmegfelelőbb szappant használja - nagy megelégedéssel.
