A középkorban először az arabok kevertek a lúghoz főzés közben zsírt.
A lúg és zsír összefőzése során olyan nagyméretű molekulák keletkeznek az előálló anyagban – a szappanban –, amelyek jól hozzá tudnak tapadni a szennyeződéshez és mintegy letépik azt az anyagról.
A szappan még a Bibliában is szerepel, bár a keresztény egyház inkább a lélek szépítését, mint a test ápolását helyezte középpontba. Ma már a kettő egységet alkot.
800 tájra általánosan elterjedt a szappanfőzés. Faggyút és hamuzsírt főztek össze nagy üstökben.
A kenőszappant pedig a 12. század óta ismerik.
A faggyúból főzött szappanok egyáltalán nem voltak kellemes illatúak, mégis, a különböző járványokkal sokszor fertőzött Európában nagyobb esélyük volt a túlélésre a magukat és környezetüket tisztán tartóknak.
A kemény toalett szappan az előző szappanok finomított változata, és ezt is az arabok találták fel: olívaolajból és fahamu lúgjából készítették. Ez a szíriai Aleppóban gyártott (aleppói, más néven kasztíliai vagy marseille-i) olívaszappan. Aleppo a levantei régió fővárosa volt, és a keresztes hadjáratokban jutott nagy szerephez. E hadjáratok egyik "hozadéka" az aleppoi szappan, melyet illatosítottak is. De ezt az import luxuscikket csak a jómódúak tudták megvásárolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése