2011. március 10., csütörtök

Szappantörténelem: 3. Újkor

Az újkor, mely 1640-től indul, a polgári forradalmak mellett az ipari forradalom időszaka is. 
A XVIII. század közepén, az ipari forradalom idején már általánosan elterjedt a szappan készítése. 
A hamuzsír, vagy másik régi nevén szalajka, olyan sóanyag, amelynek leglényegesebb alkotóeleme a kálium-karbonát (K2CO3). Hagyományosan a fahamu lúgjából állították elő. Erre utal a hamuzsír elnevezés, amit onnan kaphatott, hogy lúgos tulajdonsága miatt a bőrt síkossá teszi. A hamuzsír kezdettől nélkülözhetetlen vegyi anyaga az üzemi szappangyártásnak, az üveggyártásnak, a vászonfehérítésnek, a bőrcserzésnek és a salétromfőzésnek. Mindennek aztán az lett a következménye, hogy a fa kifogyóban volt Európa-szerte.
A hamuzsírhoz tehát fahamura volt szükség: az 1746-os évben csak Magyarországról 36.865 mázsa hamuzsírt exportáltak, amihez kb. 20 millió köbméter fát kellett elégetni! 
Ennek alternatívája pl. Skócia, ahol már 1690-től tengeri alga hamujából vonták ki a szódát.
A 19. században terjedt el jobban a növényolajból készült szappan.
Nagyüzemi gyártása William H. Lever nevéhez fűződik. Nemcsak kellemesebb illatú és jobban habzik, mint a faggyúszappan, hanem olcsóbb is, különösen ha melléktermékét, a glicerint nem hagyják benne, hanem só hozzáadásával kicsapatják belőle. A glicerin a robbanóanyagok gyártásának fontos alapanyaga. Az élelmes Mr. Lever néhány év alatt milliomos lett találmánya segítségével.
Fritz Henkel pedig a mosószódát keverte vízüveggel - ő a mosópor atyja. 
A nagyüzemi szappanfőzés csupa ismerősen csengő névhez köthető: William Colgate 1806-ban alapította szappan- és gyertyafőző üzemét New Yorkban, ami száz évvel később már 3000 különböző szappant és parfümöt forgalmazott. Caleb Johnson szappangyára 1898-ban kifejlesztette a pálmát és olajat tartalmazó újítását. Bizony, így született a palmolive, ami annyira közkedvelt lett, hogy a cég 1917-ben felvette a Palmolive nevet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése