A szappanhasználat Magyarországon - a fűszerhez hasonlóan - elsőként az urak kedvtelése volt. Még a 18. században is vagyonokat fizettek érte: peres jegyzőkönyvek szólnak szappanlopásokról, ez is bizonyítja borsos árát. Akkoriban faggyú és hamuzsír szükségeltetett a szappankészítéshez.
A magyar vegyipar elsőként jelentkező ága a hamuzsír gyártása volt, mely az ipari méreteket a 18. század közepére érte el, és a 19. század első harmadáig töretlenül ívelt felfelé. Ennyi ideig tartott a fahamu előállításához szükséges négymillió katasztrális hold erdő kipusztítása. Ezután Erdély is beszállt az erdőségeivel. A több tízezer mázsányi hamuzsírt főleg Ausztriába szállították, mert olyan nagy nyugat-európai kereslet mutatkozott az olcsó, de kitűnő minőségű - fehér, finom szemcsés - magyar áru iránt (nem mellékesen szólva addigra a nyugat-európai erdőségeknek már nyomuk se volt). A hamuzsírt persze nem csupán szappangyártáshoz használták fel, hanem textilfehérítéshez és üveggyártáshoz is. Azt tartották, hogy az angol üveg a magyar hamuzsírnak köszönheti átlátszó tisztaságát.
A tisztaság fokmérője a szappankészítés és -fogyasztás mennyisége. A szappankészítést háziiparként űzték a középkortól nagyvárosainkban. Azért jellegzetes városi ipar, mert legfontosabb alapanyagait - a faggyút és zsiradékot csak a városi mészárosoknál lehetett beszerezni nagyobb tételben. Legrégibb és legpatinásabb szappanfőző központjaink hosszú ideig Debrecen és Sopron voltak. Ők uralták a 19. század elejéig egyedül a magyar piacot, sőt, a debreceni mesterek a Felvidékre és Erdélybe is szállítottak, készítményeik pedig vetekedtek a világhírű párizsi és velencei olíva szappanokéval.
A tisztaság fokmérője a szappankészítés és -fogyasztás mennyisége. A szappankészítést háziiparként űzték a középkortól nagyvárosainkban. Azért jellegzetes városi ipar, mert legfontosabb alapanyagait - a faggyút és zsiradékot csak a városi mészárosoknál lehetett beszerezni nagyobb tételben. Legrégibb és legpatinásabb szappanfőző központjaink hosszú ideig Debrecen és Sopron voltak. Ők uralták a 19. század elejéig egyedül a magyar piacot, sőt, a debreceni mesterek a Felvidékre és Erdélybe is szállítottak, készítményeik pedig vetekedtek a világhírű párizsi és velencei olíva szappanokéval.
Debreceni szappanos mester, 1676, a debreceni szappanos céh privilégium leveléből
A 19. század közepén aztán őket is utolérte a tömeggyártás: a gyáripar elterjedésével háttérbe szorultak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése